2017. április 2., vasárnap

Leda D'Rasi: Utolsó kívánság


     Ezzel a könyvvel már tavaly kapcsolatba kerültem, amikor Christine-nél nyaraltam, ahol egy nap személyesen is megismerkedhettem Leda D'Rasi írónővel. :) Kellemesen elbeszélgettünk készülő könyvsorozatáról, a Boszorkánydinasztiáról, és olyannyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy amikor lehetőségem nyílt előolvasónak lenni, gondolkodás nélkül igent mondtam.

Kiadó: Mogul
Sorozat: Boszorkánydinasztia #1
Műfaj: urban fantasy, erotikus, romantikus
Oldalszám: 478
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2016
ISBN: 9786158027298

     „Perzselően forró mese…”

…felnőtteknek, modern formában. Ha megkérnének rá, hogy a lehető legtömörebben foglaljam össze a Boszorkánydinasztia sorozat lényegét, ezzel az egy mondattal tenném meg. Mert ebben minden benne van. Olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a többféle műfaj keveredését, és izgalmasnak találják, ha megannyi hatás éri őket olvasás közben. Akik vágyják a romantikát, akarják a kalandot, és hajlanak a lehetetlen felé is. Akik nem sütik le a szemüket, ha borzongató szex fűti át a lapokat. Mélyen tudják (és akarják is) gyűlölni a történet gonoszát, teljes szívükkel átérzik a szereplők érzéseit, bírják a bicskanyitogató szóhasználatot, és értékelik a csípős humort. Igen, a Boszorkánydinasztia története valóban egy mese. De aki Andersen, vagy a Grimm testvérek féle történetre számít, azt komoly meglepetések fogják érni. A Dinasztia a mesék új generációját képviseli.


"Fekete köpenyes férfiak törtek rájuk, mint sötét démonok hada, némán, kegyetlen hallgatásba burkolózva..."
"Vannak boszorkányok és vannak, akik megakarják ölni őket. A két ellentétes pólus, amely örök és elszakíthatatlan egymástól. Csak a hely, az idő és a technika változott, de a végkifejlet nem."
     Mindig nagy kedvvel vágok neki egy új könyvnek, még akkor is, ha tudom, hogy a piacon mennyi hasonló történet van. Ilyenkor egy kicsit hasonlítgatok, de nem viszem túlzásba, mert tudom, minden egyes könyv, minden világ egy másik kalandot tartogat. Vagy jobbat, vagy rosszabbat, esetleg egy teljesen új élményt nyújt. A Boszorkánydinasztia első felvonásában mindezeket megkaptam. Voltak felemás érzéseim, előolvasóként és olvasóként is, már a kész könyvet bújva, de azt már az elején világosan éreztem, hogy ez a történet bizony nekem íródott, és ha voltak is döcögős pillanatai, az összhatás mégis meggyőzött, és azóta is gyakran gondolok a könyv végén található második kötetből csempészett ízelítőre, és arra, meddig kell még várnom a következő részig?
"Talán az Úr ad neki még egy esélyt, hogy kárpótolja az őt ért sérelemért. Talán egyszer visszatérhet a földre, és újra megszülethet, és megélhet mindent, amit ebben az életben igazságtalanul elvettek tőle. És ha Isten a tökéletességre törekszik, a férfival is újra találkozik majd, hogy elszakított szívük újra egymásra találjon."

"A felismerés után néhány pillanatig ugyanazt a fájdalmat érezte a mellkasában, mint amikor kihúzta Liliant a folyóból, és rájött, hogy elvesztette. És most újra része volt benne, amikor felfedezte, hogy bármennyire hasonlítanak is, ez a lány bizony nem az, akire vágyott."
A történet középpontjában a szerelem áll. Annak is egy olyan bonyolult formája, amikor az egyik fél meghal, de évszázadok múlva reinkarnálódik, így a két személy még egy esélyt kap az élettől, hogy boldogan élhessen, ám a rózsaszín ködig elég macerás az út, főleg ha a leányzónak fogalma sincs a régi "életéről", és arról, hogy az a férfi aki hitetlenkedve fürkészi az arcát, nem más, mint az ő elrendelt szerelme. És ha ez még nem lenne elég bonyodalom, ott van még az újonnan felfedezett boszorkányság, plusz az, hogy a nagy Ő egy lykae nevű faj halhatatlan vezetője, ráadásul itt az Itész is, a boszorkányüldözők csoportja, aminek tagjai eltökélt feladata a bűbájos banyák kiirtása. Amint látjátok, az alaptörténet nem unalmas, amit szerencsére az írónő megdob még pár aduásszal.
"A szíve olyan hevesen vert, hogy attól félt, még néhány dobbanás, és úgy szakítja át mellkasát, mint az alien filmek szörnye, mikor kitör a gazdatestből, és csak a kiálló bordacsontok maradnak utána."
A történetet szerettem. De nem tagadom, néha ellaposodottnak éreztem. Körülbelül ennyit tudok felhozni negatívumnak, mert a többi dolog rendben volt. Kaptam sok-sok kisebb és ultranagy emlékezetes jelenetet, mint például főszereplőnk, Angel szökési kísérletét Lazarus autójából, vagy ott van a kávéházas jelenet Luna merész versével, de említhetném még Angel és Lazarus első együtt alvását, vagy azt, amikor a főszereplők végre engedtek az érzéseknek, és gyűrték is a lepedőt, nem csak aludtak rajta. Jah rendesen gyűrték... *visszaemlékezik... elpirul...nagyon-nagyon elpirul...


Nem mondhatom azt, hogy nincs hasonló történet a piacon, mint ez. Mert a sorstársakban is van jó sztori, akciódús jelenetek, nehézkesen kialakuló szerelem, eszméletlenül perzselő szenvedély, jobbnál jobb karakterek, akik közül lehet kedvenceket válogatni. De kevés olyan urban fantasy-val, meg egyáltalán kevés olyan történettel találkoztam, még a chik-lit műfajban is, ami ennyi komikus helyzetet és röhögőgörcsöt okozott volna. Egy kezemen megtudom számolni, hány könyvön nevettem ennyit. Több ilyen sztori kellene! A humortól válik a könyv még szórakoztatóbbá és kiemelkedőbbé. Ami nagyban köszönhető a karaktereknek. Itt pedig szeretném kiemelni Lunát, a kissé zakkant holdboszit, akiről jó ideig nem tudtam eldönteni, hogy szeressem vagy gyűlöljem, mert mindenből szexuális tartalmú viccet csinált, és ez néha átlökte a ló túloldalára, de idővel és a pajzán versének köszönhetően engedett a jég, és most már 100%-ig azt érzem, hogy kell egy önálló könyv Lunának is, mert erről a csajról még többet akarok olvasni!
"...jobb egy őszinte ellenség egy megjátszott kebelbarátnál."
Luna
Lunának van egy nővére - habár mindegyik boszorkány testvérnek számít, de köztük különlegesebb a kötelék -, Una. Ő a Dinasztia vezetője, a megfontolt vezér, aki olvasás alatt nem igazán tudott megfogni. De a második rész első fejezete után epekedve várom, hogy elolvashassam a saját könyvét!
Hamar megismerhettem Fairy-t is, aki úgy tűnik pasifóbiában szenved, de az égiek ezzel mit sem törődtek, amivel megdolgoztatták a rekeszizmaimat.
"A férfi úgy tudott nézni, mint más simogatni. Szemében érzelmek garmadája táncolt."
És akkor itt van nekünk két főszereplőnk Angel és Lazarus, akik között az első pillanattól kezdve szikrázott a levegő; eleinte a dühtől, de ahogy fejezetek múlva lecsillapodtak a kedélyek, és egyre inkább kezdték megismerni egymást, kettejük története új irányt vett és összefonódott.
"Egy félelmet, halált és józan észt mellőző brutális megszállott szabadult a világra."
Összesítés: ha egy jóféle történetet olvashatok magyar szerzőtől, az sokkal közelebb áll a szívemhez, mint egy külföldi író tetszetős története. Megtisztelve és mázlistának érzem magam, hogy ezt a könyvet még a kezdeti fázisban olvashattam, és hamarabb belecsöppenhettem a Dinasztia világába, aminek első könyve bőven megfelel egy jó urban fantasy-nak. Ha néha le is ülepedett a történet, de a szerelmi-szál, az izgalmas jelenetek, az erotikus részek, a klassz karakterek és a csattanós humor kellemes szórakozást nyújtottak.

Leda D'Rasi első könyve jól sikerült, ettől már csak felfelé vezet az út, én pedig kíváncsian várom a boszorkányok újabb és újabb lebilincselő kalandjait.
 
 A könyvet köszönöm az írónőnek és a Mogul kiadónak!

8/10

Kedvet kaptál a könyvhöz? Ha szeretnél beleolvasni, IDE kattintva megteheted! Továbbá ingyen elérhető a sorozat előzménytörténete, a Kezdetek címet viselő novella. Érdemes elolvasni! :) (saját megjegyzés: én a novella után szerettem meg Unát) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...