2016. július 28., csütörtök

Amy Harmon: Arctalan szerelem


     Amy Harmon neve nem ismeretlen a számomra, mert sok-sok lelkes rajongója már régóta biztosított arról, hogy tőle aztán érdemes olvasni. Az Arctalan szerelem borítóját is régóta csodálom, nagyon szép. De a történetet mindeddig nem ismertem. Most viszont, hogy már túl vagyok az olvasáson, szeretnék köszönetet mondani a Twister Media kiadónak, hogy elhozta a magyar olvasóknak ezt a gyönyörű könyvet, és Amy Harmonnak, hogy megírta Bailey, Fern és Ambrose szeretettel, fájdalommal és reménnyel teli történetét.

Kiadó: Twister Media
Műfaj: romantikus
Oldalszám: 366
Eredeti cím: Making Faces
Kötés: puhatáblás
Fordító
: Marczali Ferenc
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9786155631061

     Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

"Nem kell tökéletesnek lennünk, hogy szeressük egymást."
    Amióta beleszerettem a könyvek világába, állandóan olvasok. Az olvasás az én saját drogom, amiről eszem ágában sincs leszokni. Sajnos gyakran előfordul, hogy valami olyan kerül a kezembe, ami untat, taszít, hosszú órákat, napokat vesz el az életemből. De az olyan könyvekért, mint az Arctalan szerelem, megéri olvasni. Mert ha sajnos sikerül is kifognom néhány bűn rossz könyvet, az olyan gyöngyszemekért mint Harmioné, érdemes várni.
"Lehet, hogy mi mindnyájan a kirakó egy-egy darabkája vagyunk. Egymás mellé kerülünk, és létrejön az, amit életnek hívunk. Senki sem tudja, mi az ő szerepe, és azt sem, hogy mi lesz az egészből. Lehet, hogy a csodák, amiket megtapasztalunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik. És az is lehet, hogy nem vesszük észre azt a jót, amit az amúgy rettenetes dolgok hoznak magukkal."
A tinédzserkor általában kellemetlenségekkel jár. Az a csúf fogszabályzó, vastag lencsés szemüveg, a rengeteg bőrhiba, megkeseríti a tinik életét. Fern Taylor is ezekkel a gondokkal küszködött, miközben olvasta romantikus regényeit, epekedett a suli legjobb pasija, Ambrose Young iránt, és minden szabadidejét együtt töltötte legjobb barátjával, Bailey-vel. Hármójukat helyezi a könyv előtérbe, amiről ne gondoljátok, hogy valami sokszor látott romantikus maszlag akar lenni. Egyáltalán nem. Csodálatos történetet kaptam, nagyszerű stílusban, tele millió féle érzelemmel és értékes karakterekkel. 

"Nagyon jól megtanulta, hogyan éljen a jelenben, és hogyan ne foglalkozzon azzal, mit tartogat számára a jövő".
"Ambrose csodálta az ártatlanságukat, és azt, hogy képesek minden apróságban örömüket lelni."
Bailey, Fern izomsorvadásban szenvedő unokatestvére, aki gyerekkora óta kerekesszékbe kényszerült, olyan srác, akit bárki elfogadna legjobb barátjának. Nem zuhant össze az állapota miatt, megtanulta elfogadni azt amit az élet adott neki, bármeddig is tartson. A betegsége ellenére is életszerető volt, optimista, aki rengeteg erőt adott a környezetében élőknek. Régen olvastam már ennyire szerethető, kitartó, harcos, példamutató szereplőről, mint ő. Öröm volt minden pillanat, amit vele tölthettem, és az, ahogy biztatta Fernt, valamint helyretette Ambrose-t.
"A büszkeség, amit valaha érzett azért, mert katonának állt, a barátai halálával szinte teljesen szertefoszlott. Úgy érezte, csak a hősök érdemlik meg, hogy katonának szólítsák, ő pedig minden volt, csak hős nem."
Az Arctalan szerelem részben feldolgozza a szeptember 11-ei New York-i terrortámadást, ami után Ambrose és barátai katonának állnak. De Irakból csak főszereplőnk tér vissza élve. A fiú nagyot bűnhődött mert nem akart egyedül menni harcolni. Ronda lett, tele van lelki sebekkel... a bűntudat örök terhével. De egy lány, lassan megváltást hozott szerelmével elgyötört életébe, aki megmutatta, a belső szépség mennyivel értékesebb. Ő Fern, aki csúf kiskacsából felnőttkorára széppé vált, de a belső tulajdonságai ugyanúgy megmaradtak. Még mindig szereti a romantikus könyveket, és minden vágya, hogy Ambrose újra lássa az élet pozitív oldalát, és vele együtt megtapasztalja a boldogságot. Nagyon szép szerelmi történet az övék. Nem eltúlzott, sem giccses, hanem finom, ami nagyon sokszor megmosolyogtatott. De az is megesett, hogy elfacsarodott a szívem.

Összesítés: történet egy csodálatos barátságról, veszteségről, fájdalomról, belső szépségről, igaz szerelemről, ami teljesen letaglózott.

Munkából hazafelé tartva a buszon gyakran olvasok, de amikor elővettem ezt a könyvet, meggondoltam magam, és eltettem. Zavartalanul akartam élvezni a történet nyújtotta élményt, és nem akartam, hogy útitársaim lássák ahogy bárgyú mosoly terül el az arcomon, vagy azt, hogy könny szökik a szemembe. 

Olvasás alatt olyan érzések kerítettek hatalmába, mint a Séta a múltba vagy a Szerelmünk lapjai filmeknél. A cselekmény elüt egymástól, de ugyanolyan édes-keserű hangulatba kerültem mint amikor a filmeket láttam. Ha azokat a történeteket szerettétek, akkor az Arctalan szerelem, a ti könyvetek is.

10/10

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...