2015. december 28., hétfő

Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk


     Közös történetünk a könyvvel akkor kezdődött, amikor az írónő marketingese felkeresett, hogy érdekelne-e ez a magyar erotikus regény. Mivel kedvelem a műfajt, és némi információt is begyűjtöttem a történetről, érdekelt a dolog, és örömmel írtam az igennel tarkított válaszom.
  
Kiadó: Kalliopé
Oldalszám: 484
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2015
ISBN: 9786155378119

     "Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül! 

Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva. 

Olvasol vagy lemaradsz?"


     Khm...hm.hmmm... hol is kezdjem. Mivel az előző bejegyzéseimben rászoktam, hogy először a külsőről alkotok véleményt, most is azt teszem. Aztán jöhet a bővebb, belső elemezgetés.

A borítótervezőt megdicsérném, szép és amolyan jó ránézni stílusú borítót tervezett. A színek kellemes összhangban vannak, és a hátoldalt díszítő fülszöveg, vagy inkább figyelmeztetés is nagyon jól mutat. Már a kezdeti stádiumban, az írónő FB oldalán találkoztam a bevezetővel, ami kicsit hatásvadásznak tűnt, de tagadhatatlanul figyelemfelkeltő, és ha valaki a szép külsőre harap legelőször, akkor boldogan öleli magához a könyvet.
A belső tartalom már más tészta.

Az elmúlt négy év alatt elég sok erotikus-romantikus könyvön átrágtam már magam. Ezekből volt sok siratós-szirupos, de keményebb is, ami sárba tiporta a romantikát. Voltak jók és rosszak, és voltak meghatározó olvasmányaim is, olyanok, amikhez kell az elfogadás, tolerancia (Tiffany Reisz, CJ Roberts), de néha még ezek sem működnek mindenkinél, és minden könyvnél. Különbözőek vagyunk, mindig lesz valaki aki mást szeret mint az olvasótársa, de ezzel nincs is semmi baj addig, amíg egymás torkának nem ugrik a két fél. Ilyen helyzetekben inkább a háttérből figyelek egy darabig, aztán kizárok mindent és mindenkit, és csak a könyvre figyelek.
"Könnyed léptekkel, lebegő gondolatokkal sétált bele egy igen dörzsölt úriember csapdájába, aki pedig az elégedettségtől túlfűtve bókolt, viccelődött, kéjsóvár pillantásokkal, barátságos gesztusokkal lopva a köztük lévő három lépés távolságot."
Kemény menet volt ez a regény, azt meg kell hagyni. Majdnem 500 oldalas, ami mutatós a polcon, és ez akkor sem hátrány, ha az ember teljesen belemerül a történetbe. De én nem tudtam. Szerintem elég lett volna 250-300 oldalasra tervezni, mert sok felesleges, töltelék részlettel van telerakva. Ó, bocsánat, a történetről nem is meséltem. Szóval, a középpontban Szofi áll, egy nagyon szemrevaló, csinos, fiatal lány, akiért megvesznek a férfiak, ezért férjhez megy az első útjába kerülő értelmesebb, humoros pasihoz. A pár éli az életét, mindaddig, amíg Szofi a szokásos koffeinadagjáért nem megy a kedvenc kávézójába, ahol megismerkedik a megnyerő Tamássy Áronnal.
"... ő az, akitől tátva marad a nők szája, akiből árad a szexualitás, a lehengerlő karizma."
".. az elragadó, de egyben különös modora elsodort."

Áron milliárdos, aranycumival a szájában nőtt fel, megszokta, hogy mindent megkap, ezért a lányt is nagyon szeretné.
"Olyan voltál, mint egy álom, pont mint az álmaimban. Eldöntöttem: egy ilyen nő kizárólag az enyém lehet, senki másé. Az én tulajdonom, csakis az én rendelkezésemre állhat, éppúgy akarom használni, ahogy az álmaimban."
"- Igent fogsz mondani, mert a lábad elé helyezem a világot. Csak annyi dolgod lesz, hogy megfogd a kezemet, és végigsétálj rajta."
"Nehéz lett volna nem élvezni vele bármiféle izgalmat, hiszen egy rugóra járt az agyunk, a testünk."

Piszkos eszközökkel el is éri, hogy néhány hónap múlva az megtörten a karjaiba rohanjon, és miután biztonságot ígér neki, lassan behálózza, teljesen rátelepszik, és beteges szerelmével magához láncolja Szofit. A lány szerelmes, de miután a férfi megmutatja valódi arcát, a hímsoviniszta üzletemberét, akinek ha ellent mondanak azonnal eljár a keze, csalódik, és többször ellenszegül neki, megpróbál elszabadulni tőle. Nem sok sikerrel.

Az alapötlet jó, de nehéz téma is egyben. A bántalmazás szörnyű bűn, az összes pasi kezét levágnám, aki kezet mer emelni egy nőre. Áron karaktere már az első pillanattól elnyomott bennem minden szimpátiát, a kezdeti stílusa Christian Grey-t jutatta eszembe, csak azzal a különbséggel, hogy Grey tisztességesen játszott, amíg Tamássy nem. De még ettől is jól tudott volna működni a karakter, ha több gondoskodást mutatott volna ahelyett, hogy a regény 95%-ban önző, egoista vadállatot játszik. A bátyja sem volt jobb, Zsolt gátlástalan szemét, de az apjuk is bőven megérte a pénzét. Micsoda nevelésben részesítette a fiait.. Már azt vártam, mikor lövi agyon őket valamelyik gengszter.

Azt hittem már mindenre felkészültem, de ez a történet a földbe döngölt. Sajnos nem jó értelemben, pedig szerettem volna szeretni. Kötélidegek kellettek hozzá, mert ezeknek a ficsúroknak a magaviselete kiakasztott. Viszont az első gond ott kezdődik, hogy a regény több szempontú. Elsőként ott van Szofi E/1 elbeszélőmódja, a másik pedig E/3, amiből megtudtam Áron miről beszélgetett a testvérével, üzlettársaival. Elég lett volna csak a lány szemszöge, nekem a többi felesleges volt, a legtöbb úgy is csak arról szólt, hogy a pasik kitárgyalták, Szofi milyen jó nő, meg, hogy kellene helyrerakni a büszke modora miatt. A másik problémám a túlírtság. Főleg a pazar pompa boncolgatása, aminek folytonos ismétlésével sokszor elveszett az érdeklődésem. Engem nem kötnek le a drága ruhák, az ilyen-olyan bútorok, nem csodálkozok rá órákon keresztül ékszerekre, és gyönyörűen berendezett lakásokra. Nem élek barlangban, és nem hordok zsákruhát, de a túlzott luxustól kellemetlenül érzem magam, és az, hogy a gazdag miliő mennyire nagy hangsúlyt kapott ebben a regényben, az már nagyon zavart. Engem jobban érdekelnek a karakterek, mint a csillogás, de itt Áron egy ketyegő bomba, akiben semmi szimpatikus sincs, Szofi pedig csak vergődik. Eleinte olyan volt, mintha bebeszélte volna magának, hogy jól érzi magát Áronnal. Pedig a szavai csupa fájdalmat sugalltak, főleg az együttléteken, miközben kéjre mutató szavakkal próbált mindent erotikusra varázsolni. Nem sok sikerrel.
"Felránott és az ágyra lökött, de a bennem munkálkodó indulat és keserűség az elrontott életem és minden, miatta átélt szörnyűség folyamányaképpen életre hívta a bennem munkálkodó tigrist. A nőt, aki mindenáron menekülni próbál a karmából, és ki tudja, hány sikertelen próbálkozás után is újra feláll."
Összesítés: úgy érzem kellett volna még egy utolsó rosta ennek a regénynek, vagy talán több is. Az E/3 részeket inkább kihúztam volna, azok nélkül is kiderült Áronról, mekkora nyomorék. Magam is alig hiszem el, de Zsoltnál néha észrevettem valami emberit, mondhatni néhány másodpercre felfedeztem benne valami kedvemre valót. Szofi és Sári azok a karakterek, akikkel azonosulni lehetne, amíg a második lánnyal nem akadt semmi bajom, addig a főszereplő előtt sokszor tanácstalanul álltam. Volt benne tartás, és elegendő bátorság, mégis hagyta, hogy a luxus elbűvölje. Sokszor az járt a fejemben, hogy ebből a kapcsolatból tényleg nem lesz kiút, aztán azt mondták neki, hogyha akarna, megléphetne. És igaz, mert mindent ellehet érni, csak akarni kell, főleg, ha segítség is akad.
Kérdezhetitek, hogy akkor mi tetszett a regényben? Megmondom: a borító, az alaptörténet, néhány romantikusabb pillanat, az anyóspajtással lezajlott beszélgetések (azon belül is Szofi gondolatai) a szökéses és babajelenetek.

5/10

A könyvet köszönöm Mira Sabonak!
              

2 megjegyzés:

  1. Szia! Még van neked pdf formátumban? Ha igen elküldenéd?!
    adri0518@gmail.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nekem eredeti könyvpéldányban van meg.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...