2015. október 23., péntek

Alexandra Hawkins: All Night With A Rogue


     Már nem is tudom pontosan mikor találkoztam először ezzel a sorozattal, de úgy emlékszem, a hetedik rész borítóját láttam meg legelőször egy ukrán könyves katalógusban. Megtetszett, így utánajártam, hátha valamelyik magyar kiadó már kiadta a teljes sorozatot, de szomorúan tapasztaltam, hogy nem. Aztán elolvastam pár véleményt, és egyre több kedvet kaptam ehhez a történelmi romantikus szériához, ezért ha már magyarul nem tudtam elolvasni, gondoltam, angolul csak elboldogulok vele.


     Lady Juliana Ivers csak elakart menekülni legújabb udvarlója elől, amikor egy estélyen felmászott a házigazda nagy mogyorófájára. De amit onnan látott, az örökre megpecsételte a sorsát, amikor a fa alatt két személy átadta magát a buja szenvedélynek, főleg, amikor egy kis elszabadult tollpihe miatt, Alexius Braverton, Sinclair márkija és a fa ágai között megbújó hölgy pillantása összetalálkozott. Attól a perctől kezdve Sinclair, becenevén Sin elhatározza, hogy többet szeretne megtudni a titokzatos szőkeségről, és minél hamarabb az ágyában szeretné tudni. 

Egy nap feltűnik Sin életében nővére, aki segítséget kér tőle, miszerint el kell csábítania egy ladyt, aki az ő udvarlóját próbálja tőle elmarni. A férfi beleegyezik a játékba, de amikor kiderül, hogy az elcsábítandó hölgy nem más mint az ő titokzatos fára mászója, összezavarodik, hisz előbb-utóbb a játék nem csak szenvedélyt és túlfűtött éjszakákat hoz a számukra, hanem valódi érzelmeket is, de a múlt és a jelen árnyai közbeszólnak.   

"Visszasétált a padhoz, leguggolt és szemügyre vette a földet. Hol volt? Megvan. Alexius fölkapott egy kis fehér csóvát, majd felemelte, hogy leellenőrizze. Nem volt semmi különös, csak egy kis darab pihe. Semmi. Mégis, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a tollat bedugja mellénye parányi zsebébe. Ekkor Alexius visszaemlékezett arra, hogy a durcás hölgy nem árulta el neki a nevét. Nem számít. A rejtély a személyazonosságáról is része volt kettejük érzéki játékának. Egy nő sem volt képes sokáig ellenállni Sinnek." 
   Juliana, anyjával és két húgával él együtt, miután apjuk meghal, aki tetemes adósságot hagyott rájuk, mert nem vetette meg a kártyapartikat. Ezért egy szolidabb házba kényszerülnek menni, amíg a lányok unokatestvére, Lord Gomfrey próbálja menteni a menthetőt. Juliana anyja eközben azon igyekszik, hogy mihamarabb férjhez adja lányait, de a lady nem hajlandó fejet hajtani anyja óhaja előtt, és igyekszik minden kérő elől elmenekülni - akár egy mogyorófára is. Egy ilyen alkalomkor találkozik Juliana és Sin. A márki férfiasságát épp a fa alatt ápolgatja egyik szeretője, amikor egy lehullott pihe miatt a lány búvóhelyére fény derül. Miután Sin lekoptatja a háziasszonyt, visszamegy a fához, segít a lánynak lemászni, és miután alaposan szemügyre veszi, megpróbál neki udvarolni, de az csakhamar otthagyja. És innen kezd a történet felvenni egy bosszantó tempót, amikor a bimbózó románcot Sin nővére megpróbálja a maga hasznára fordítani.

 "Ő semmiben sem volt hasonlítható azokhoz a hölgyekhez, akikkel ágyba bújt, mégis úgy bánt vele, mint előtte a többiekkel. A könyörtelen nővére kérésére."
Az a nő ellenszenves fúria volt, de szívesen olvastam volna róla és öccse baráti társaságának egyikéről egy pikáns történetet. De jóízűen beértem én Sinnel is, aki a "bujaság lordjaival" együtt imádja a nőket, és minden adandó alkalmat kihasznál arra, hogy hódítson.       
"Találékony, szenvedélyes, nyers... néha kegyetlen. Te egy önző gazember vagy. A szívek összetörője. És egy szemét. Mindazonáltal, ebben a pillanatban, az enyém!"
Sin egy gyönyörű rohadék. Imádja a nőket, ők is imádják őt, ezért lazán veszi a hódításokat. Ám egy nap, amikor a nővére jóvoltából tudomására jut, hogy annak kedvesét egy másik nő megpróbálja elcsábítani, enged a kérésének, miszerint a szóban forgó hölgyet magába kell bolondítania, majd szégyenbe hoznia a társaság előtt. Ebbe a férfi belemegy, de amikor kiderül, hogy Juliana az a nő, megtorpan, de aztán folytatja a megkezdett utat, és nemet nem ismerve, ostromolni kezdi őt, aminek szenvedélyes,
"Sin úriember volt, aki félreérthetetlenül erős szenvedéllyel rendelkezett. Megszokta, hogy a hölgyek eltűrték a követeléseit. A lány elutasítását úgy lehet tekinteni, mint kihívást. (...) Kuncogott a lány makacsságán. 
- Jól van, hölgyem. Nem hagysz nekem más választást. - Tompa sóhajjal felállt a kanapéról, mint egy kecses állat - és elhelyezkedett úgy, hogy teste melegét érezze a hátán, mint egy meleg takarót. 
- N-nincs más választása? - Juliana megborzongott, kissé megingott a dicsőséges, sugárzó hőtől a testén. Mit tegyen? Sikítson? Elfusson? Vagy maradjon? Sosem kellett volna beleegyeznie, hogy négyszemközt beszéljen vele. Ott kellett volna maradnia az anyjával és a húgával. 
- Ön túl közel áll - suttogta Juliana.
- Én? - ajkai súrolták a jobb fülét. - Úgy érzem a távolság, közel tökéletes számomra."
és erotikus pillanatok lesznek a következményei, de miután kiderül a számára, hogy a lány nem az akinek a nővére mondja, egyrészt örül, másrészt megijed, mert fagyos szíve végre felenged, amikor romantikus érzéseket kezd iránta táplálni - ami a számára nem jót jelent. 
Sin családja finoman fogalmazva is borzalmas. Az apja miatt olyan szinten elhatárolódott a szerelemtől, amit rossz volt nézni. Főleg, hogy ennek Juliana itta meg a levét. Az az apa szörnyű ember volt, a személye rányomta bélyegét gyerekei életére is. Nem szerettem. És akkor még ultrafinoman fogalmaztam. De emiatt Sin sem volt az a pasi, akit elfogadnék álmaimban, történelmi romantikusokból még mindig Nicholas St. John az abszolút favorit.   
"Én minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy elkerüljem a rendetlen érzelmi bonyodalmakat. És te, Lady Juliana, képviseled a legrosszabbat a fajtából."
Juliana és Sin kapcsolata elég rögös utat tesz meg a végső boldogságig. A férfit néha sikerült megvetnem, de előfordult, hogy sajnáltam, mert akkora barom. Viszont Julianát az első pillanattól kezdve megkedveltem, tüneményes, és amikor a családjával együtt szerepelt, az legtöbbször vicces volt.
Többségében szerettem a családot. De amikor az anyjáról kiderült valami, kimeresztettem a szemem.
Az anyjuk eleinte elég szimpatikus volt, mert küzdött azért, hogy a három lányát az apjuk halála után tisztességesen felnevelje, és férjhez adja, de a játékszenvedély őt is elragadta, aminek eredménye végül az lett, hogy nem tartom többre, mint egy elcseszett madamot. Szörnyű, mire akarta kényszeríteni legkisebb lányát, miközben azt mondta neki, hogy ez a mártírakció muszáj ahhoz, hogy elkerüljék a botrányt. Szégyellje magát. Helyette megtettem én. Ehhez a dologhoz pedig elég nagy köze volt Lord Gomfrey-nak, aki egy böhöm nagy vadparaszt. Ennyit mondok róla. Meg azt, hogy szívesen lefejeltetném Hulk-al egy alternatív univerzumban. 

A történet szerelmespárja hol kiakasztott, máskor meg szerettem őket, főleg, amikor együtt szerepeltek az oldalakon. Sin személye még ha nem is nyűgözött le annyira, néhány cselekedete miatt inkább felháborodtam, de furcsa is lett volna, ha a rosszaság énjét hipp-hopp levetkőzi egy szőke hölgy kedvéért. Elég hihető volt a karaktere, de ha már annyira nagyágyúnak számított az ágyban, nem bántam volna, ha az olvasottaknál többször ágyba csábítja Julianát, mert amennyi forró jelenet volt ebben a könyvben, perverz kis énem sokkal többet is elbírt volna. Az írónő sokkal inkább előtérbe helyezte az intrikát, amiből nem volt hiány, bosszantó is volt, de pluszt adott a történetnek, és az is, hogy Julianát nem egy szende lánynak írta meg. Habár olyanok inkább a YA könyvekben vannak... De itt, a nőnemű főszereplő a rossz döntései ellenére is kedvelhető, és az egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy úgy szereti a zenét, mint előtte Sin a nőket.
 
"- Nincs szükség arra, hogy lenyűgözz. Játszd, ami téged szórakoztat.
(...)
- Haydn, megint? 
- Nem, ez az enyém - mondta büszkén. 
Alexius felvonta szemöldökét a vallomásra. Ő játszott, behunyt szemmel, halvány mosollyal az ajkán, mintha a zene átáramlott volna rajta, egyenesen belé. Lady Juliana rejtély volt a számára. Félénk viselkedése alatt mély szenvedély rejtőzött. A zene, amire rábeszélte, dörömbölni kezdett az elefántcsont billentyűkön, amivel elmondta saját történetét végtelen éjszakákról és kimondatlan vágyakról." 

Összesítés: tetszett ez a könyv, örülök, hogy végre belevágtam a sorozatba, még ha érzik is rajta, hogy itt-ott rezeg a léc. 
Volt benne egy szexi, kanos macsó, egy talpraesett lady, egy gyöngysor, ami több volt puszta nyakéknél (ó jaj, azok a jelenetek; jó is, rossz is),  néhány bosszantó szereplő, meg olyanok akiket szeretni lehetett. A történetet megfűszerezte némi erotika, romantika, és annál több intrika, de nem volt hiány a humorból sem (Juliana családján vigyorogtam – bár az anyját egy ideig megpofoztam volna).
Jó ez a történet, tetszett, de még van hová fejlődnie a sorozatnak.

7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...